Nem rég készítettem egy interjút egy 70 éves nagymamával. A beszélgetés központja természetesen a "személyes öngondoskodás" volt. Elgondolkodtatott a véleménye és a látásmódja ebben a témában. Ebben a cikkben a gondolataimat olvashatják, melyek kiváltója, ez a beszélgetés volt…

Én beköltöznék egy Nyugdíjasházba?
Ez egy érdekes kérdés, tekintve, hogy az Y- generációt képviselem és még messze vannak a nyugdíjas évek. Attól is függ, hogyan alakul az életem… vagy mégsem?
Ha nem lesznek gyerekeim és így unokáim, nem lesz kire hagynom a házamat. Akkor inkább beköltözök egy Nyugdíjasházba, amely ráadásul biztosítja Nekem az Idősek Otthonában is a helyemet, ha arra kerülne sor. Így biztonságban érezhetem magam egész hátralévő életemben. Az itt nyújtott segítségnek és szolgáltatásoknak köszönhetően pedig azzal foglalkozhatok, amivel csak akarok.

Másik oldalon ott van az a szituáció, hogy vannak gyerekeim, unokáim, van kire hagyni házamat, és nem is kellene eladnom annak érdekében, hogy beköltözzek. Ebben az esetben sem kérdés, hogy beköltöznék.
Igazán nagy dilemmát Nekem is az a helyzet okozna, mint mindenki másnak. Ez pedig az, hogy lenne kire hagynom ingatlanomat, viszont el kellene adnom annak érdekében, hogy beköltözhessek. És akkor jön a pro és kontra… Én nem akarom, hogy a gyerekeimnek arra menjen el az idejük és az energiájuk, hogy rólam gondoskodjanak! És erre persze az a válasz, hogy jogosan várnám el, hiszen én is gondoskodtam róluk. De ez nem ugyanaz…

Egyrészről 18 év mire egy gyermek felnő, míg egyfelnőtt emberről ennél sokkal több ideig is lehet gondoskodni, ha olyan állapotba kerül.
Másrészről én vártam őket, mikor még meg sem születtek, számítottam rájuk, és fel voltam készülve rájuk, míg ez ha velem történik valami hirtelen, nem így van.

Végül, de nem utolsó sorban pedig én MOST tudok előre gondolkodni. Tudok félretenni idős koromra, fel tudok készülni egy ilyen esetre. Ez is beletartozik abba, hogy gondoskodom róluk… illetve a felnőtt korukról… Arról hogy megvalósíthassák önmagukat és mehessenek a világba. Ettől nem érzem úgy, hogy nem érdeklem őket. Persze elvárom, hogy meglátogassanak, de azt nem várhatom tőlük, hogy megfulladjanak.

A Kék Duna Nyugdíjasházak minden követelménynek megfelel, amelynek meg kell felelnie, ami fontos a nyugdíjasok számára. Egyszeri elhatározás… egyszeri döntés, és nem csak magammal teszek jót vele. Nem akarok önző lenni… Tudom, sokan nem engedhetik meg maguknak, de azt én tudom, hogy én ha a jövőben választhatok egy ingatlan közül, amit majd a gyerekeim megörökölnek és a között, hogy független, szabad éveket adhatok Nekik, akkor én az utóbbit választom.

MOST fiatal vagyok. Egészséges és messze a nyugdíjas kortól, de már most fel akarok rá készülni. Biztos lenni abban, hogy biztonságban élek majd a férjemmel úgy, hogy megvan mindenünk és a gyerekeinknek is, amire abban az időben szükségük lesz.
Ha bővebb információra van szüksége, kérje munkatársunk jelentkezését: http://visszahivas.kekdunanyugdijashazak.hu/

#SzemélyesÖngondoskodás