Hogy megkapjuk a választ, csak a szó összetételén kell kicsit gondolkoznunk.

A személyes öngondoskodás nem jelent mást, mint törődni önmagunkkal. Mindig tartsuk szem előtt saját jólétünk és jól létünk érdekeit! Hiszen ki más felelős értünk, ha nem saját magunk?

Tegyük fel magunknak a kérdést! Szeretetben, kölcsönösségben, odafigyelve önmagunkra és környezetünkre éljük mindennapi életünket?

A személyes öngondoskodás nem más, mint gondoskodás önmagunkról, hiszen saját személyünket mi ismerjük leginkább.

Ehhez nagy önismeretre is szükségünk van. Fel kell ismernünk, mire van szükségünk, milyen területen kell jobban odafigyelni és „gondoskodni önmagunkról”.

Bizonyos kor felett adódhatnak korlátaink, melyek megnehezítik ezt. Például már nem érezzük annyira magunkénak ezt a felgyorsult rohanó világot, nem tudunk lépést tartani vele. Nem ismerjük már annyira környezetünket, és ennek következtében úgy érezzük, nem vagyunk teljesen biztonságban.

Másik példa lehet, ha valamilyen egészségügyi oknál fogva igényelnénk, hogy naponta egyszer valaki meggyőződjön arról, hogy minden rendben van velünk. Ez legtöbbször akkor jelent problémát, ha többi családtagunktól távolabb élünk.

Van megoldás! Az a tény, hogy valaki személyesen gondoskodik magáról, egy új jelentést hordoz magával, mikor a nyugdíjas házakkal hozzuk összefüggésbe. Lehetővé teszi azt, hogy egy idős ember- bár nem szorul különösebb ápolásra, mégis- kerülhet olyan környezetbe, mely biztonságot, és egy teljesen egyedi életformát ad. Ez az életforma pedig biztosítja számára a jó közérzetet. Az életkora sajátosságaival járó körülmények nyújtása mellett függetlenül, önállóan élheti idős napjait. Pont úgy, ahogyan eddig!